Nincs, ki keresse, megértse az Istent
Nincs, ki keresse, megértse az Istent.
Mind elhajlottak, kik valaha hittek.
Torkuk nyitott sír, csalárdul szólanak,
Áspiskígyó ül a nyelveik alatt.
Ám Te igaz vagy, Uram, igéidben,
És diadalmas ítéleteidben.
Ezért áldalak a népek közepett’
És énekelem, Uram, a nevedet!
Dicsérjétek az Urat, minden népek!
Minden nemzetek, dicsérjétek!
Minket mindenkor Fiadért irtanak,
S mint vágóbirkát, azképpen tartanak.
Mégis boldog az, kinek megbocsátva,
Béfödve bűne s minden hamissága.
Népednek hívod azt, amely nem néped,
Kedveltnek, amely nem kedves tenéked…!
Ezért áldalak…
Seregek Ura, ha nekünk utódot
Nem hagytál volna, nem hagysz semmi módot,
Hogy ne Sodoma és Gomora útján
Járjunk, hasonló kárhozatra jutván.
Ám te igaz vagy, Uram, igéidben,
És diadalmas ítéleteidben!
Ezért áldalak…
A botlás kövét Sionban leraktad,
De szégyent nem vall, ki szenved miattad.
Botrány szikláját Damaszkuszba menet
Utamba tetted, térítvén engemet.
S aki nem keresett, az is Rád talált,
Fölismert, aki nem is utánad járt.
Ezért áldalak…
Fiad a mennybe felment, s foglyokat
Fogva vitt, onnan oszt ajándékokat.
Az Ő győzelme elnyelte a halált,
Az Írás szava Benne valóra vált.
„Halál, hol a te hatalmad?” – kérdezem!
„Halál, hol a te fullánkod?” – kérdezem!
Az Úr velem van, nincs bennem félelem,
És akkor ember mit árthat énnekem?!
Home