Elnémul egyszer énekem
Elnémul egyszer énekem.
A húr elpattan, jő az éj,
De ó! gyönyör a mennybe’ fenn
Majd lelkem új életre kél.
/: S szólok: ezt Jézus tette mind!
Ingyen kegyelme üdvözít! :/
Majd szétomol e porhüvely.
Mikor, vagy hol, még nem tudom;
De vár a mennyben már a hely,
Mert készen tartja Jézusom.
/: S szólok: ezt Jézus tette mind!
Ingyen kegyelme üdvözít! :/
Majd tán egy csöndes estelen,
Hallom az édes szózatot:
„Pihenni térhetsz gyermekem
És Jézusod megláthatod!”
/: S szólok: ezt Jézus tette mind!
Ingyen kegyelme üdvözít! :/
Addig is várok csöndesen.
Mécsembe öntök új olajt.
S ha ajtót nyit az Úr nekem,
Lelkem ujjongva száll be rajt’.
/: S szólok: ezt Jézus tette mind!
Ingyen kegyelme üdvözít! :/
Home