Hogyha felindul az Isten
Hogyha felindul az Isten,
Elkergettetnek szertelen
Minden ő ellenségi.
És elfutamodnak széjjel
Ő haragos színe elől
Minden ő gyűlölői.
Úgy elűzetnek hirtelen,
Mint a füst semmivé leszen,
Elvész minden ő dolgok;
Mint viasz olvad a tűztől,
Úgy az ő kemény színétől
El-vesznek a gonoszok.
De az igazak mindnyájan
Örvendeznek nagy hívságban
A kegyes Isten előtt; :/:
És víg szívvel énekelnek,
Hogy ő kevély ellenségek
Megszégyenült, elveszett.
Nagy örömmel az Istennek, :/:
Énekeljetek nevének,
Dicsérjétek, áldjátok;
Ki puszta földeken megyen,
Kinek neve erős Isten:
Őtet magasztaljátok!
Énekeljetek Istennek,
Ki lakója az egeknek,
Kiket teremtett régen. :/:
Holott nagy hatalmával ül,
Honnan szava úgy megdördül,
Hogy zeng és harsog minden.
Dicsérjétek nagy hatalmát, :/:
Ki felséges méltóságát
Izráelen láttatja!
Kinek nagy erejét ott fönn,
Az égen és a felhőkön
Senki sem tagadhatja.
Home