Kicsi gyermekként úgy vártuk a karácsonyt (Magyarlóna)

Kicsi gyermekként úgy vártuk a karácsonyt,

A sok ajándékot, amit kaptunk,

Akkor nem értettük még, hogy a legszebb ajándékot

Egy gyermek hozta el ezen az éjszakán

Érettünk áldozta életét,

Érettünk hordta súlyos keresztjét,

Ő oda'dott mindent, mit adni tudott,

Az embernek célt mutatott.

Ahogy az évek teltek jobban értettük,

Hogy mit jelent nekünk ez az ajándék,

Hogy az Isten Fia szenvedett és megfeszíttetett,

Mert szeretett, mert szeretett!

Most már tudom én is, m'ért élek,

Már nem félek, átadom egész életem!

A szavak az ajkamon, örömöm, bánatom,

Mindenem csak az Övé! Az Övé!

Érettünk áldozta életét,

Érettünk hordta súlyos keresztjét!

Ő oda'dott mindent, mit adni tudott,

És nekem is célt mutatott!

Érettünk áldozta életét (életét),

Érettünk hordta súlyos keresztjét,

Ő oda'dott mindent, mit adni tudott (adni tudott),

És nekem is célt mutatott!

Home