Vígak e föld lakosai
Vígak e föld lakosai,
Mert megnyíltak ajtajai
Az Úr bó tárházának,
Víg a magvető, hogy néki
Orcájának verejtéki
Nem hiában hullának,
Mert ahol hintett marokkal,
Most kiterjesztett karokkal
Hordja kévéi sorát;
Aki segitségül hiván
Az Urat, dolgozni kiván,
Nyer tőle ily adományt.
Ezért, ó jóltévő Atyánk,
A mi szívünk, nyelvünk és szánk
Csak tégedet magasztal:
Hogy ékeskedik a mező
Gyümölccsel és az éhezö
Számára készül asztal.
Mert amit más nem adhatott,
Hintél esőt és harmatot
A szomjúzó földekre,
Napodat az igazaknak,
Valamint a hamisaknak
Felhoztad mezejükre.
Tartsd meg, Uram, a munkásnak
Erejét az aratásnak
Örvendetes idején,
Oltalmazd meg kezünk között,
Amit a föld gyümölcsözött
Kinek-kinek mezején,
És adjad, hogy mi azokkal
A tőled vett áldásokkal
Háládatosan éljünk;
Akár iszunk, akár eszünk,
Vagy akármit cselekeszünk,
Jóvoltodról beszéljünk.
Ha a kenyeres kosárok
Bételnek, mi mint sáfárok,
Úgy tartsuk a magunkét.
Marhánkat el ne tagadjuk,
Sőt abból önként kiadjuk
A felebarátunkét.
Add tudtunkra, hogy el nem vész
Az ajándék, sót az a rész
Marad örökre nálunk,
Melyet fordítunk a végre,
Hogy másokat, ha szükségre
Jutnak, abból tápláljunk.
Home