Mikor még én kicsiny valék

Mikor még én kicsiny valék,

Oly jól emlékszem ám,

Pajkosságommal oly sokat

Búsítám jó anyám.

De most, hogy ő a mennybe’ van,

Úgy fáj, hogy elhagyott!

Ó, Jézus mondd meg,

Hogy tied vagyok!

Imája égbe szállt, meghallgatást talált,

Ó, mondd meg néki, hogy tied vagyok!

Majd én is fönt leszek, vele örvendezek,

Ó, mond meg, Jézus, hogy tied vagyok!

És bár én gyakran gondtalan

Ejték szívén sebet,

Türelmesen és híven

Ő folyvást csak szeretett.

S gyermekszívem minden baját

Kész volt megosztani.

Siess megmentésem elmondani!

Majd, mind a tékozló fiú,

A házat elhagyám,

Sok éven át, bú s könny között

Várt vissza jó anyám.

S hogy mégse jöttem,

Hű szíve a bútól megrepedt.

Ó, mond meg, hogy megmentél engemet!

És egy napon a hírt kapom,

Hogy haldoklik szegény

És hogyha látni akarom,

Hát jól siessek én!

Hogy néked adjam át magam,

Most is csak arra kért.

Ó, mond meg Jézus, hogy ez megtörtént!

Home