Dicsőség a magas mennyekben

Dicsőség a magas mennyekben

Istennek és ide alatt,

A földi alacsony helyekben

Békesség és jóakarat!

Így énekelnek az Istennek

Az égi karok, buzdítván

Az élőket, kik örvendeznek,

Ez éneklést megújítván.

Dicsőség, dicsőség az égben

Istennek, ki úgy szerette

E világot, hogy szegénységben

Szent Fiát eleresztette,

Hogy minket, gyarló halandókat,

Kiket szomorú fogságba’

Tart vala a bűn, mint rabokat,

Helyheztessen szabadságba.

Ó, emberi testbe öltözött

Jézusunk, lásd, mint gerjedez

A mi szívünk az öröm között,

Úgy újul és úgy éledez,

Mint mikor a nap feljöttével,

Kilövellvén az életet,

Elűzi az éjjelt s fényével

Felkölti a természetet.

Jövel, fogadd el te magadnak

E szívet és lakozz ebben;

Ez az, amit adhatnak s adnak

Híveid legszívesebben

Azért a csuda szeretetért,

Amelyet hozzánk mutattál,

Midőn a mi már vesztére tért

Lelkünkért alászállottál.

Hozd el mihozzánk te magaddal

Az isteni békességet;

Bűnös lelkünknek irgalmaddal

Nyújts biztatást, reménységet,

Hogy bús háborúnk, amely belől

Régóta szaggat már és tép,

Ne kezdődjék elől, meg elől,

Hanem hallgasson el végképp.

Szülj újjá, értünk ma született

Jézusunk, a te lelkeddel

Ezen a néked szenteltetett

Ünnepnapon, s kegyelmeddel

Úgy igazgass és bírj bennünket,

Hogy nyomdokid követhessük,

És e mi földi életünket

Mennyeivel cserélhessük.

Home