Jer, Krisztus népe, nagy vígan
Jer, Krisztus népe, nagy vígan
Mind egy örömre keljünk,
És egybeforrva, boldogan
Csak arról énekeljünk,
Hogy könyörülő Istenünk
Mily áldott csodát tett velünk,
Mit drágán szerzett nékünk.
A Sátán tett rám rabigát
És már halálba vesztem, :/:
A bűn gyötört éj-s napon át,
Mert benne gyökereztem.
Mind jobban elsüllyedtem én,
Nem volt számomra már remény,
Megült a bűnnek átka.
Nem használt, sőt káromra lett,
Ha bármi jót is tettem, :/:
Mert az égi ítéletet
Önkényből megvetettem.
Mégis kínzott a félelem,
Hogy csak a halál van velem
És a poklokra hullok.
Ám az örök szent irgalom
Nagy ínségem megszánta, :/:
És könyörülvén ily bajon,
Megenyhítni kívánta.
Mint jó Atya, szívébe vett,
Nem játék volt, amit megtett
Legfőbb kincsével értem.
Így szólott Egyszülöttjéhez:
Jött irgalomnak éve, :/:
Én diadalmam, menj, siess,
Légy népem üdvössége,
Bűn átkából segítsd ki hát,
Fojtsd meg a ráleső halált:
Az embert térítsd hozzád.
S ím, az Atyának engedett
A Fiú, hozzám jöve, :/:
Egy tiszta szűztől született
Testvéremül a földre.
Járt mint nagy titkos hatalom,
Felölté önnön alakom,
Hogy a Sátánt lebírja.
Szólt hozzám: tarts ki már velem,
Most célod el kell érned, :/:
Immár enyém a küzdelem,
Kiállok készen érted.
Te az enyém, én tied,
S hol én vagyok, ott lesz helyed:
Szét nem választ az ellen.
És bár kioltja életem,
És bár kiontja vérem :/:
Mindezt javadra szenvedem,
Hű légy e hitben vélem.
A halált éltem megveszi
És szentségem jóváteszi
A bűnt, hogy üdvözülhess.
Én az Atyához felmegyek,
Ha végeztem a földön, :/:
Hogy aztán Mestered legyek,
A Lelket rád kitöltöm,
Ki félelmedben bátorít,
S hogy engem ismerj, megtanít
És igazságban járat.
Mit tettem és hirdettem én,
Azt kövesd szóban, tettben, :/:
Az Úr országát építvén
És dicsőségét egyben.
Ne hagyd, hogy hívság s emberek
Megrontsák lelki kincsedet:
Ez légyen örök részed!
Home