A Sionnak hegyén, Úr Isten
A Sionnak hegyén, Úr Isten,
Tied a dicséret,
Fogadást tesznek néked itten,
Tisztelvén tégedet,
Mert kérésüket a híveknek
Meghallod kegyesen,
Azért tehozzád az emberek
Jönnek mindenünnen.
Rajtam a bűn elhatalmazék,
Terhelvén engemet,
De nagy volta kegyességednek
Eltörli vétkünket.
Boldog, akit te elválasztál,
Fogadván házadba,
Hogy előtted nagy buzgósággal
Járjon tornácodba.
Javaival a te házadnak
Megelégíttetünk,
Szép dolgain te templomodnak
Gyönyörködik szívünk.
A te csuda igazságodból
Megfelelsz minekünk,
Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól,
Ó, mi segedelmünk!
Mindenek csak tebenned bíznak
E föld kerekségén,
Akik széjjel messze lakoznak
A tengernek szélén.
Te mondhatatlan hatalmaddal
A magas hegyeket
Körülfogod, mintegy abronccsal,
Erősítvén őket.
Tengeri habok nagy zúgását
Te megcsendesíted,
A pogány nép zúgolódását
Ottan elenyészted.
Nagy félelmükben elbágyadnak
Mindenek e földön,
Nagy voltán a te csudáidnak,
Miknek számuk nincsen.
Te megvígasztalsz mindeneket
Reggel a napfénnyel,
Biztatsz minden élő rendeket
Csillagokkal éjjel.
Áldásiddal meglátogatod
Az elszáradt földet,
Hasznos esőkkel meglágyítod,
Gazdagítván őtet.
A te kútaidból a vizek
Soha el nem fogynak,
Hogy a szép földi vetemények
Szaporodhassanak.
A barázdákat megitatod
A szántóföldeken,
A vetést szép esővel áldod,
Hogy bőven teremjen.
Megkoronázod az esztendőt
Nagy sok javaiddal,
Lábaid nyoma kövérséget
Csepegtet nagy zsírral.
Lakóhelyei a pusztáknak
Folynak kövérséggel,
Hegyek és halmok vigadoznak
Nagy bő termésekkel.
A szép sík mezők ékeskednek
Sok baromcsordákkal;
Villognak a szép szántóföldek
Sűrű gabonákkal.
A hegyoldalak, mezőföldek
Szép búzanövéssel,
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel.
Home