Nagy vagy Te Isten
Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a Te szózatod.
Mondád: „legyen!” s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég s föld követte szent parancsszavad;
Remeg szívem s megdöbbenvén csudálja
Mindenható, dicső hatalmadat.
Nagy vagy Te isten, nagy a bölcsességed,
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé
S Lelkedből lelket őneki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted;
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos nagy bölcsességedet!
Nagy vagy, Uram és mily nagy a szerelmed,
Fiadban mit velem éreztetél.
A pislogó kis mécset el nem oltád
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben megkötözve,
Felém nyújtád ki irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te üdvözítő nagy szerelmedet!
Home