Dicsérjétek az Urat

Dicsérjétek az Urat,
Mert nagy ő jóvolta,
És örökké megmarad
Az ő nagy irgalma.
Akik megváltattak
Őáltala kegyesen,
Kíntól megtartattak,
Őtet dicsérjék híven.

Kiket ő támadatról
És napenyészetről,
Dél felől és északról
Bégyűjte sok földről,
Kik a szörnyű pusztán
Idestova bujdostak,
Semmi várost ottan
Lakásra nem találtak.

Holott nekik nem vala
Ételük, italuk,
Min lelkük elbágyada,
Nagy bú szállott rájuk.
Ez ő ínségükben
Istenhez kiáltának,
Kitől nagy kegyesen
Megszabadíttatának.

És igaz úton őket
Nagy szépen hordozá,
Holott lelnének helyet,
Városra juttatá.
Ezek hát víg szívvel
Az Úr Istent dicsérjék,
Minden népnek széjjel
Nagy csudáit beszéljék.

Ezek áldják az Istent,
Dicsérjék kegyelmit,
Minden nép közt óránként
Hirdessék csudáit.
Istennek szívükből
Áldozzanak hűséggel,
Csudatételiről
Énekeljenek széjjel.

Kegyesen fölemeli
Ő a nyomorultat,
Cselédit kiterjeszti,
Mint a sereg nyájat.
A jók, kik ezt látják,
Örvendez az ő szívek;
De szájukat dugják,
Akik gonoszul élnek.

Home