Dicsérjétek az Urat

Dicsérjétek az Urat,

Mert nagy ő jóvolta,

És örökké megmarad

Az ő nagy irgalma.

Akik megváltattak

Őáltala kegyesen,

Kíntól megtartattak,

Őtet dicsérjék híven.

Kiket ő támadatról

És napenyészetről,

Dél felől és északról

Bégyűjte sok földről,

Kik a szörnyű pusztán

Idestova bujdostak,

Semmi várost ottan

Lakásra nem találtak.

Holott nekik nem vala

Ételük, italuk,

Min lelkük elbágyada,

Nagy bú szállott rájuk.

Ez ő ínségükben

Istenhez kiáltának,

Kitől nagy kegyesen

Megszabadíttatának.

És igaz úton őket

Nagy szépen hordozá,

Holott lelnének helyet,

Városra juttatá.

Ezek hát víg szívvel

Az Úr Istent dicsérjék,

Minden népnek széjjel

Nagy csudáit beszéljék.

Ezek áldják az Istent,

Dicsérjék kegyelmit,

Minden nép közt óránként

Hirdessék csudáit.

Istennek szívükből

Áldozzanak hűséggel,

Csudatételiről

Énekeljenek széjjel.

Kegyesen fölemeli

Ő a nyomorultat,

Cselédit kiterjeszti,

Mint a sereg nyájat.

A jók, kik ezt látják,

Örvendez az ő szívek;

De szájukat dugják,

Akik gonoszul élnek.

Home