Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten

Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten,

Ki engem segítesz minden én ügyemben,

Csak te vagy énnékem győzhetlen fegyverem,

Paizsom, kőfalam, minden reménységem!

Hajtsd le füleidet a magas kék égből,

Halld könyörgésemet kegyelmességedből,

És ne csinálj törvényt az én érdememből,

Hanem véghetetlen irgalmas szívedből!

A te kezed által formáltattam földből,

Nagy bűnnel jöttem ki anyámnak méhéből,

De a te irgalmad megtisztított ettől,

S minden földi jómat vettem te kezedből!

Mert az én érdemem nálad annyit teszen,

Mennyi vizet fecske kis szájába veszen;

A megmérhetetlen tengermélység ellen:

Ennyi én érdemem te kegyelmed ellen.

Mégis én, nyomorult, háládatlan vagyok,

Új bűnnek naponként sokszor helyet adok.

Uram, költs fel, kérlek, amikor szunnyadok,

Moss meg Szentlelkeddel, mert rút mocskos vagyok!

Atyáink vétkéről meg ne emlékezzél,

Sőt minden bűnükről, kérlek, feledkezzél:

Mert tégedet nem holt, hanem ki most is él,

Az dicsér, s nevedről tisztességet beszél.

Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár,

Miként segítséget hadtól megszállott vár;

Vedd ki én testemből, melyen vagyon nagy zár,

Ne fullassza bűntől nagyra növelt vízár.

Nem nekünk, nem nekünk, Uram, tisztességet,

De szent nevednek adj örök becsületet!

Minket azért áldj meg, hogy hívjuk nevedet

Mi segítségünkre, és bízzunk tebenned!

Home