Atyám a mennyekben folyvást vigyáz rám
Atyám a mennyekben folyvást vigyáz rám,
Vezérli hajócskám nappal s éjszakán.
Megvéd a habok közt, akármily nagyok,
Nem árt nékem semmi, mert övé vagyok!
Az övé vagyok, gyermeke vagyok.
Gondot visel rólam az Úr, mert övé vagyok!
S habár itt nyomorban kell is küzdenem,
Velem van Megváltóm, ő fogja kezem.
Ne félj, – így szól hozzám – tudom én bajod!
Nem árt nyomor, ínség, mert övé vagyok.
Az övé vagyok, gyermeke vagyok.
Gondot visel rólam az Úr,
mert övé vagyok!
S ha néha ködfelhők öveznek körül,
Szemem őt nem látja, de szívem örül.
Közellétét érzem, s hogy el nem hagyott,
Velem van ő mindig, mert övé vagyok.
Én gyermeke lettem, Atyám ő nekem.
Megóvja gonosztól földi életem;
S habár a halálnak völgyén haladok,
Tudom, mennybe visz fel, mert övé vagyok.
Home