Mester! A bősz vihar tombol

1. Mester! A bősz vihar tombol,

Vad hullámra hullám kél!

Zord felhőktől sötét az égbolt,

Nincs oltalom, nincsen segély!

Nem látod-e, mily vész tör ránk,

hogy alhatsz ily mélyen?

Nehéz minden perc, a halál rémít

A háborgó örvényen.

A szél és a habok mind engednek,

csend legyen.

Tenger vad dühe kárt nem teszen,

sem démon, vagy ember, vagy bármi legyen.

A hajó a mélybe el nem merül,

A tengernek Ura, ha benn pihen!

A szél és habok mind engednek:

"Csend legyen! Csend legyen!"

A szél és habok mind engednek:

"Csend, csend legyen!"

2. Mester! A bensőm mind zajlik,

Bűn, kétség a mélybe hajt!

Rám félelem zuhog, mint zápor,

Ó, szüntesd e gyötrő bajt!

Búnak és aggálynak árja

Átömlik lelkemen,

Mélybe elveszek így, drága Mester!

Jöjj, siess, védj meg engem!

3. Mester! A rémület elmúlt,

Az elemek pihennek,

Napfény ragyog csendes tó tükrén,

Ez békét ad lelkemnek.

Várlak, ó, áldott Megváltó,

Ne hagyj el egyedül!

Bizton érek így a kívánt révbe,

Hol az üdv rám földerül.

Home