Nagy vagy, Te, Isten

Nagy vagy Te, Isten,

nagy a te hatalmad,

világ teremtő a Te szózatod!

Mondád: ”Legyen!”,

s a puszta semmiségből

világosság s mindenség támadott.

A csillag ezrek, a nap fényessége,

Ég, föld követte szent parancsszavad.

Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja

mindenható, dicső hatalmadat.

Nagy vagy Te, Isten,

nagy a bölcsességed,

Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!

A földi embert tetted gyermekeddé,

Lelkedből lelket őnéki adál.

Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben

Dicső kezed nyomát szemlélteted.

Szívem kitárva, hódolással áldom

Csodálatos nagy bölcsességedet.

Nagy vagy Te, Isten,

s mily nagy a kegyelmed

Fiadban, mit vélem éreztetél!

A pislogó kis mécsest el nem oltád,

S a megtört nádnak megkegyelmezél.

Mikor hevertem bűnben megkötözve,

Felém nyújtád ki irgalmas kezed.

Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom

Te üdvözítő nagy kegyelmedet.

Home