Vándorutam roskadozva járom

Vándorutam roskadozva járom,

Lelkemen borong a fájdalom,

Éjszakánként elkerül az álom,

Akkor is a múltat fájlalom.

Lásd, Uram, hogy bűnöm, mint a tenger,

Nélküled hogy összeroskadok,

Ím, előtted áll egy bűnös ember,

Szánj meg ó, bár méltó nem vagyok!

Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,

Bánatom az égig tornyosul,

Zord magányom kínzó éj sötétje,

Szívet tépő módon rám borul.

Golgotán hullt értem is Szent véred,

Értem hordtál töviskoronát,

Szíved vére, ím, kegyelmet hirdet,

Lefizetted bűnöm nagy díját.

Mert láttad, hogy bűnöm, mint a tenger,

Nélküled, hogy összeroskadok,

Kegyelmedbe elmerül a lelkem,

Téged dicsér már az életem.

Itt hozom az éltem rontott útját,

íme, Néked mostan átadom.

Fogadd szívem minden hódolatját,

egész éltem drága Jézusom.

Bűnbocsánat éltető Igéjét,

Jézus szólja mennyből most hozzád.

Kínos éjed minden fájdalmáért,

hozta Ő szent nagy áldozatát.

Golgotán van bűnödre bocsánat,

megtisztít az áldott, drága vér!

Tűnjön el a szívedből a bánat,

magbocsát Atyánk a Jézusért!

Home