Néha úgy elfog a honvágy
Néha úgy elfog a honvágy engemet,
Jézus, vigasztald kesergő lelkemet!
Vágyó pillantással nézek a menny felé:
Mikor érek haza dicső Uram elé?!
Nálad lenni – ez az én legfőbb óhajom,
Minden napon Tehozzád száll sóhajom.
Hozzád vágyom, szeretlek téged, Uram,
Követlek téged, Uram!
Vígy’ a mennybe engemet!
E zord világon bolyongok
Egyedül, Jézus, Megváltóm,
Te légy segítségül!
Ha majd vándorlásom véget ér e földön,
Szent országodban élhessek mindörökkön.
Ha majd a nagy dicsőségbe felvitet,
Dicső ruhába öltöztet engemet;
Akkor tündököl rám az Ő dicsősége,
Ragyogó szent lényének nagy fényessége.
Home