Már keresztem vállra vettem

Már keresztem vállra vettem

S érted mindent elhagyok.

Mindenem vagy, árva lettem,

Honjavesztett szív vagyok.

Vágyat, célt a múltnak adtam,

Nincs már bennem vak remény,

Mégis gazdag úr maradtam:

Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:

Szíved áldott menedék; :/:

Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég.

Nincsen búm, mely könnyet adjon,

Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon,

Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,

Hagyd a bút s a gondot el; :/:

Légy vidám, ha meg-megérzed:

Tenni kell még s tűrni kell.

Gondold el: ki Lelke éltet,

Milyen Atya mosolya;

Megváltód meghalt teérted:

Mit bánkódnál, mennyfia?

Kegyelemből dicsőségbe

Szállj, hited majd szárnyat ad, :/:

S az örök menny fénykörébe

Bévezet majd szent Urad.

Véget ér itt küldetésed,

Elszáll vándoréleted,

Üdvösséggé lesz reményed,

Égi látássá hited.

Home