Mint a szép, híves patakra

Mint a szép, híves patakra

A szarvas kívánkozik,

Lelkem úgy óhajt Uramra,

És hozzá fohászkodik,

Tehozzád, én Istenem,

Szomjúhozik én lelkem,

Vajon színed eleiben

Mikor jutok, élő Isten?

Könnyhullatásim énnékem

Kenyerem éjjel-nappal, :/:

Midőn azt kérdik éntőlem:

Hol Istened, kit vártál?

Ezen lelkem kiontom,

És házadat óhajtom,

Hol a hívek seregében

Örvendek szép éneklésben.

Én lelkem, mire csüggedsz el?

Mit kesergesz ennyire? :/:

Bízzál Istenben, nem hágy el,

Kiben örvendek végre,

Midőn hozzám orcáját,

Nyújtja szabadítását;

Ó, én kegyelmes Istenem,

Mely igen kesereg lelkem!

Sebessége árvizednek,

És a nagy zúgó habok :/:

Énrajtam összeütköznek,

Mégis hozzád óhajtok;

Mert úgy megtartasz nappal,

Hogy éjjel vigassággal

Dicséreteket éneklek

Néked, erős őrizőmnek.

Mondván: Isten, én kőszálam,

Mire felejtesz így el? :/:

Ellenségim vannak rajtam,

Gyászban járok veszéllyel.

Mert az ő hamis nyelvek

Csontjaimban megsértnek,

Mert így bosszantnak ellened:

Lássuk, hol vagyon Istened?

Én lelkem, mire csüggedsz el:

Mit kesergesz ennyire? :/:

Bízzál Istenben s nem hágy el,

Kiben örvendek végre.

Ki nekem szemlátomást

Nyújt kedves szabadulást,

Nyilván megmutatja nekem,

Hogy csak ő az én Istenem.

Home