Nem láthat bár e földi szem
Nem láthat bár e földi szem,
Jézus, tiéd vagyok,
Bár arcod rejtve van nekem,
Mégis felém ragyog.
Fülem nem hallja hangodat,
Mégis beszélsz velem,
S boldogságot csupán az ad,
Ha szódat figyelem.
Kimondani, mi vagy nekem,
Ó, nincsen arra szó,
Most hitből áll csak életem,
S mégis mindez való.
Képed betölti lelkemet,
Utam bármerre visz,
És mindenütt kezed vezet,
Ha azt nem látom is.
De majd a fátyol szétszakad,
Mely most még rejteget.
Színről színre látlak Magad,
S fényedben élhetek.
Home