Nagy az Úr, ki fényes házát építette
Nagy az Úr, ki fényes házát építette,
Ott fenn a számtalan egeknek felette,
Hol sok ezer napok fényesítik pitvarát,
A magasság s mélység határozzák udvarát:
Újul a föld színe vidám tekintetétől,
Tengelyestől reszket bús gerjedezésétől.
Dicsérjétek őtet, a mennyei boltok
Alatt, ó, csillagok, mik ott lámpásoltok;
Ti napok seregi, világító fáklyátok
Neve dicséreti között lobogtassátok;
Ti sok rendű holdak, a bújdosó földekkel
E nagy, erős Urat dícsérjétek énekkel.
Énekeljen neki az egész természet,
Napkelet, dél, észak és a napenyészet;
Kettőztessék meg a dicséret, midőn annak
Hangjai a hegyek felől visszapattannak;
És te, ember, Kit ő tett e földön elsővé,
Változz dicsőségét mindíg buzgó kútfővé.
Magasztald fel őtet, hogy használj magadnak,
Dícséretid neki mert hasznot nem adnak;
A bűnt vetkezzed le rólad s a testiséget,
Hozzá emelkedve dicsőítése végett;
Lehullnak, ha vele társalkodol, mennyei
Származású lelked földön ragadt szennyei.
Egyszer se fogjon úgy a nap futásához,
Egyszer se jusson el úgy lenyugvásához,
Hogy őt ne dicsérnéd szívednek tolmácsával,
Egyesítvén szavad a természet szavával;
Ez szólít meg téged, hogy hál'adásra serkenj:
Szívednek-értelmednek beszél a föld és menny.
Ha esők omlanak a földre záporral,
Ha az aszály miatt füstöl a föld porral,
Ha fagyos fürtjeit látod a zuzmarának,
Ha a liliomok a réteken pompáznak,
Ha tisztán süt a nap, vagy fergetegek jőnek:
Nagyságos dolgait hírdesd a Teremtőnek!
Ha elboritással az árvíz fenyeget,
Ha a dögvész pusztít, ha a had rettegtet:
Bízz benne s énekelj őnéki dícséretet,
Mert híven szereti az emberi nemzetet;
Ő a bölcs, ő tudja, néked mi használ, nem te:
Győződj meg, hogy téged boldogságra teremte.
Ez a kegyes lsten nem vet engem is el,
Rólam is hűséges volta gondot visel;
A kincs és dicsőség ha enyémek nem lettek:
Igazság-vizsgáló lelket adott helyettek;
Adott külső-belső ép érzékenységeket,
Kezeimbe lantot, szájamba új éneket.
Uram, amit adtál, tartsd meg azt számomra,
Több nem kívántatik én boldogságomra;
Én pedig mit adjak néked gyarló létemre,
Háládatlanságom hogy ne térjen szememre?
Imádlak téged, bételvén szent félelemmel,
Dícséretedet eggyé teszem éltemmel.
Home