Várván vártam a felséges Urat

Várván vártam a felséges Urat,

És íme, hozzám fordula,

Kegyelmesen meghallgata,

És rajtam megmutatá jó voltát.

Kivőn a mély veremből,

És a sáros fertőből,

És én lábaimat

Szép egyenes kőre

Elfelhelyeztette,

Vezérlvén utamat.

Ada én számba új énekeket Istenünk dicséretire,

Hogy akik hallgatnak erre,

Higgyék és féljék ő Istenüket.

Boldog, aki az Úrban

Bízik, szemét elhajtván

A kevély népektül,

Kiknek minden dolgok

Hazugságra hajlók:

Tőlük távol kerül.

Csudatételidnek sok ő száma,

És nagy bölcs gondolatidnak,

Hozzánk való jóvoltodnak

Sokságát senki meg nem mondhatja.

Ha elkezdem számlálni,

Nem tudom kimondani,

Mert te nem kívántad

A sok áldozatot,

De hogy fogadjak szót,

Fülemet alkottad.

Égő áldozat nincsen kedvedben,

A bűnért valók sem kellők.

Akkor mondom: ím, eljövök,

Rólam írás van a törvénykönyvben:

Hogy akaratod tegyem,

Én kegyelmes Istenem!

A te törvényedben

Gyönyörködik lelkem

És örvendez szívem

A te szent igédben.

Nagy sok népeknek seregeiben

Te igazságod hirdettem,

Meg nem tartóztattam nyelvem;

Jól tudom, hogy én minden időben

Jóvoltod magasztaltam,

Soha el nem hallgattam

Te idvességedet;

Hűséggel hirdettem,

Mindennek beszéltem

Nagy kegyességedet.

Uram, én tőlem irgalmasságod

Ne vond meg, tarts meg kegyesen,

És igazságod őrizzen:

Számtalan gonosz reám áradott!

Sok nyavalya körülvett,

Nagy sok ínség reám jött,

Melynek nincsen száma,

Mint hajam szálinak,

Mik fejemen vannak;

Szívem is elhagyja.

Már tebenned mind örvendezzenek,

Akik keresnek tégedet,

Kívánják idvességedet,

Mondván: dicsőség légyen Istennek!

Noha én szegény vagyok,

És én szükségim nagyok,

De rám gondot visel

Az Úr, én megtartóm,

Jövel, szabadítóm,

Úr Isten, ne késsél!

Home