Ó, Jézus, mi idvességünk
Ó, Jézus, mi idvességünk,
Fejedelmünk, dicsőségünk,
Szívünknek fő vigasztalója!
Rólad, csak rólad énekel
Szánk buzgó dicséretekkel,
Lelkünknek édes táplálója;
Egyedül csak hozzád térünk,
Mert hű pásztornak ismerünk.
Ó, mily szent az az indulat,
Mely veled örömest mulat,
Ó, Jézus, idvesség forrása!
Boldog, akit hívsz magadhoz, :/:
Méltóztatsz szent asztalodhoz,
Hogy kegyelmed jelét ott lássa.
Bizony, boldog az oly ember,
Ki nálad kedvességet nyer.
Mert érdemedben részesül,
Teveled, Uram, egyesül,
Ki hív tagja e vendégségnek.
Mint a bort s kenyeret veszi, :/:
Akképp részesévé teszi
A hite őt az idvességnek,
Melyhez ártatlan Jézusunk
Vére által vagyon jussunk.
Azért, kit bűnök rongálnak,
Járulj e kegyes királynak
Víg örömmel szent asztalához!
Nem vet el ez irgalmas szív, :/:
Mert könyörülő, igaz, hív,
Csak hogy folyamodj oltalmához:
Bévesz sebe rejtekébe,
Mint ígéri szent jelébe.
Nincs is egyébben oltalmunk,
Reménységünk, bizodalmunk,
Édes Jézus, hanem csak benned.
Szállj hozzánk, kedves vendégünk, :/:
Oltsd meg lelki nagy éhségünk,
Mert eledelünk csak érdemed;
Szívünket, ímé, kitárjuk,
Szentségedet várván várjuk.
Home