Ó, Úr Isten, én dicsőségem

Ó, Úr Isten, én dicsőségem,

Ne hallgass, ne felejts el engem!

Mert rágalmaz az istentelen,

Száját reám tátotta szörnyen,

Hazugságot szól ellenem,

Nyelvével sérteget engem.

Ok nélkül rólam gonoszt szólnak,

És nagy ellenségüknek tartnak;

Azért, hogy én őket szerettem,

Kegyetlenül gyűlölnek engem;

Én csak Istenhez szüntelen

Fohászkodtam ez ínségben.

Irgalmaddal biztatom lelkem,

Szent nevedért őrizz meg engem,

Mert szegény szűkölködő vagyok,

Én szívemnek fájdalmi nagyok!

Ím, el kell múlnom hirtelen,

Mint az árnyék a setétben.

Ez én nagy keserűségemben

Csúfolnak és gyaláznak szörnyen;

Fejüket rázzák, midőn látnak,

És engem gúnyolnak, bosszantnak.

Azért, Úr Isten, segíts meg,

Nagy kegyességedért tarts meg!

Az Úr Istent én az én számmal,

Dicsérem szép énekmondással,

Magasztalom őtet szüntelen,

Mert ő könyörül a szegényen,

És azok ellen megtartja,

Akik ítélik halálra.

Home