Ó, seregeknek Istene

Ó, seregeknek Istene,

Mely kedves gyönyörűsége

A te szerelmes hajlékidnak!

Az én lelkem fohászkodik,

Tornácodba kívánkozik.

Ó, Istene a magasságnak!

Áhítozik testem, lelkem

Tehozzád, élő Istenem!

A verébnek is van fészke,

És honjában költ a fecske.

Én királyom, Zebaoth Isten:

Hol vannak a te oltárid :/:

És te szentséges hajlékid,

Hol dicsértetel felségesen?

Bizony boldog az oly ember,

Ki téged házadban dicsér.

Ó, boldog az ember nyilván,

Aki a te útaidban

Kíván járni szívvel-lélekkel!

Menvén a siralom völgyén, :/:

Ahol merő száraz minden,

Ott is ő nagy hiedelemmel

Kutakat ás és csatornát,

Melybe esővizet bocsát.

Mennek erőről erőre,

Segítségről segítségre,

Míg hozzád jutnak a Sionra.

Ó, erős Zebaoth Isten, :/:

Hajtsd hozzám füled kegyesen,

És figyelmezzél az én szómra!

Jákób Istene, nagy Isten,

Hallgass meg én szükségemben!

Mi paizsunk, ó, Úr Isten,

Fölkentedre nézz kegyesen,

Mert jobb egy nap a te házadban,

Hogynem ezer nap egyebütt! :/:

Az Isten tornáca előtt

Kapunálló lennék inkábblan,

Hogynem mint sok időt éljek

Házukban a hitleneknek.

Mert minékünk fényes napunk

Az Isten, és mi paizsunk,

Nagy dicsőséggel szeret minket.

Azokkal kegyelmet tészen, :/:

Kik járnak a jó ösvényen:

Sok javaival áldja őket,

Boldog az ember éltében,

Ki bízik az Úr Istenben.

Home