Utazós dal

Ha a Lelked viszi léptem rögös ösvényeiden,

Jöhet tűz, ár, jöhet orkán, az utam nem vész el.

Magas erdő, színes égbolt hajol ösvényemre,

Ez a szépség új háladalt ír szívembe.

Ez az út, mit nekem adtál, gyönyörű s néha fáj,

De előttem a kereszted és csillagod már.

Ha az éjjel hideg árnya lepi ösvényem el,

Csak a Hajnalcsillagfény ragyog és vezérel.

Szakadékból helyes útra aki elvezettél,

A vezérem, útitársam, úti célom lettél.

Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,

Veled lendüljön a léptünk, ó, hű vezérünk!

Ez az út, mit nekem adtál, gyönyörű, s néha fáj,

De előttem új égbolt és új föld, mi vár.

Home