Mikor még én kicsiny voltam

Mikor még én kicsiny voltam

Oly jól emlékszem ám,

Pajkosságommal oly sokat

Búsítám jó anyám.

De most, hogy Ő a mennybe van,

Úgy fáj, hogy elhagyott;

Ó, Jézus, mondd meg, hogy tied vagyok!

Imája égbe szállt,

Meghallgatást talált.

Ó, mondd meg Jézus, hogy tiéd vagyok.

Majd én is fönn leszek,

Véle örvendezek,

Ó, mondd meg Jézus, hogy tied vagyok.

És bár én gyakran gondtalan

ejték szívén sebet,

Türelmesen és híven

ő folyvást csak szeretett,

Gyermek szívem minden

baját kész volt megosztani.

Siess megmentésem elmondani.

Majd mint a tékozló fiú

a házat elhagyán

Sok éven át bú s könny között

várt vissza jó anyám.

Hogy mégse jöttem

hű szíve a bútól megrepedt,

Ó, mondd meg hogy megmentél engemet.

És egy napon a hírt kapom,

hogy haldoklik szegény,

és hogyha látni akarom,

hát jól siessek én!

Hogy néked adjam át magam,

most is csak arra kért,

ó, mondd meg Jézus, hogy ez megtörtént!

Home