Csendben állunk a sírnál
Csendben állunk a sírnál, gyászban, könnyek között
A vándorlás poránál, ki most elköltözött.
Ő már látja a hitet, azt bírja és örül,
De részeg még: „csak higgyek!”, Jézusom vesz körül.
Ő már az Úr sajátja, Édenbe vitetett;
Örvend, jutalmát látva, sír örömkönnyeket.
Fején koronát hordva, kezében pálma van,
Isten trónjánál állva zeng vígan s boldogan.
Mi rég szegények, itt járjuk vándorutunk,
De egykor majd a mennyben Urunk, ott láthatunk.
Home