Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld
Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld,
Dicsőségével rakva menny és föld.
A te felséged, Uram, nagy és erős,
A te ékességed nagy szép és fényös.
Te öltözeted ékes és tiszta,
Szép világosság származik róla.
Az egeket szélesen kiterjesztéd,
Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.
A vizet körüled, mint kamarát,
Jól megépítéd, mint szép palotát.
A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren,
A szelek szárnyukon hordoznak szépen.
Angyalidat sebes széllé teszed,
Száguldó postáidként kiküldöd;
Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted,
Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.
A föld fundámentomát megvetéd,
Amelyre erősen helyeztetéd,
Hogy azon mindenkoron megállana,
És helyéből soha ki nem mozdulna.
Mely azelőtt a nagy mélységekben
Vízzel mint ruhával volt elfödvén;
Őrajta a nagy vizek felül folytak,
Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.
De mihelyen te megfeddéd őköt,
Megfutamának feddésed előtt;
Hogy meghallák mennydörgését te szódnak,
A földről sietvén elszaladának.
A nagy hegyek fölemelkedének,
És a mély völgyek mind kitetszének;
Minden megtartja ő tulajdon helyét,
Melyet Felséged nékiek engedett.
Az Úrnak légyen örök tisztesség,
És övé légyen minden dicsőség!
Örvend az Úr ő csuda dolgaiban,
Gyönyörködik ő minden munkáiban.
Tekintésétől a föld megrémül,
És az ő haragjától megrendül;
Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek,
Hogyha az Úrtól ők megillettetnek.
Dicséretet az Úrnak éneklek,
Valamíg én e világon élek;
Az Úr Istent én egész életemben
Dicsérem és áldom szép éneklésben.
De viszontag azt kérem őtőle,
Hogy éneklésem jókedvvel vegye,
És aztán teljes szívből örvendezek,
Szép énekeket mondván szent nevének.
Home