Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld

Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld,

Dicsőségével rakva menny és föld.

A te felséged, Uram, nagy és erős,

A te ékességed nagy szép és fényös.

Te öltözeted ékes és tiszta,

Szép világosság származik róla.

Az egeket szélesen kiterjesztéd,

Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.

A vizet körüled, mint kamarát,

Jól megépítéd, mint szép palotát.

A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren,

A szelek szárnyukon hordoznak szépen.

Angyalidat sebes széllé teszed,

Száguldó postáidként kiküldöd;

Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted,

Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.

A föld fundámentomát megvetéd,

Amelyre erősen helyeztetéd,

Hogy azon mindenkoron megállana,

És helyéből soha ki nem mozdulna.

Mely azelőtt a nagy mélységekben

Vízzel mint ruhával volt elfödvén;

Őrajta a nagy vizek felül folytak,

Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.

De mihelyen te megfeddéd őköt,

Megfutamának feddésed előtt;

Hogy meghallák mennydörgését te szódnak,

A földről sietvén elszaladának.

A nagy hegyek fölemelkedének,

És a mély völgyek mind kitetszének;

Minden megtartja ő tulajdon helyét,

Melyet Felséged nékiek engedett.

Az Úrnak légyen örök tisztesség,

És övé légyen minden dicsőség!

Örvend az Úr ő csuda dolgaiban,

Gyönyörködik ő minden munkáiban.

Tekintésétől a föld megrémül,

És az ő haragjától megrendül;

Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek,

Hogyha az Úrtól ők megillettetnek.

Dicséretet az Úrnak éneklek,

Valamíg én e világon élek;

Az Úr Istent én egész életemben

Dicsérem és áldom szép éneklésben.

De viszontag azt kérem őtőle,

Hogy éneklésem jókedvvel vegye,

És aztán teljes szívből örvendezek,

Szép énekeket mondván szent nevének.

Home