Mennybéli Úr Isten, hallgass meg engemet az én könyörgésemben
Mennybéli Úr Isten, hallgass meg engemet az én könyörgésemben,
Ne hagyj el engemet ily nagy nyavalyámban, tekints meg szükségemben;
A nagy bánat miatt már adj vígasságot az én nagy bús szívemben,
A te Szentlelkeddel vigasztalj meg kérlek, én keserűségemben.
Jól tudom, micsoda nagy okai vannak én nyomorúságomnak:
Mert az álnok világ hízelkedésinek, hittem csalárdságának;
Az ő szép szavának, sok ajándékának, nékem bút hozának,
Engemet mindenben ez világ kedvébe: jaj, ím mibe hajtának!
Jaj nékem, bűnösnek és gyarló embernek, ha rajtam nem könyörűlsz,
Azén nagy bűnömért, hatalmas Istenem, nékem meg nem kegyelmezsz;
Soha nem lehet így nékem vígasságom, hogyha bűnöm szerint versz,
Már minek örüljek, felséges Úr Isten, ha velem jól nem tészesz?
Hová legyek Uram, ha elhagysz engemet, kihez hajtsam fejemet?
Föld kerekségében sehol nem találom, kire bízzam lelkemet;
Nincsen itt e földön, ki elvenné rólam az én nagy sok bűnömet,
De nagy félelemmel te hozzád kiáltok: hallgasd meg kérésemet.
Hová legyek immár, hatalmas Istenem, ily fogyott életemmel?
Mert lám, Uram, hozzád sokszor felkiálték keserves beszédemmel;
Miért nyomoritál, én édes Istenem, most ez keserűséggel?
Mit használok immár itt ez világ szerint bujdosó életemmel?
Ó miért te, Uram, ennyi sok ideig a te szent személyedet,
Reám nem fordítád kegyelmessé Uram, a te kegyességedet?
Én siralmim elől elfordítád, Uram, a te szent füleidet;
De ha meghallgatnál, megvigasztalhatnád az én nagy bús szívemet.
Ne útálj meg, Uram, én sok bűneimért, számtalan esetimért,
Mert méltónak vallom magamat mindenkor az én undokságimért
A megbüntetésre és felserkentésre az én kényességimért;
De nem vetsz el, Uram, szent szemeid előI az én érdemem szerént.
Ezen kérlek téged, mennynek-földnek Ura, királyoknak Királya,
Hogy míg e világban éltemet kívánod, azt csak Szentlelked bírja,
Minden dolgaimat és én útaimat szüntelen igazgassa,
Hogy te szent nevedet hozzám jóvoltodért én lelkem magasztalja.
Ne bánkódjál lelkem, ne hagyd el magadat nagy keserűségedben, ó én édes szívem, mit keseregsz bennem ily igen életedben?
Hagyd el a bánatot, végy nagy vígasságot a hatalmas Istenben:
A nagy bánat helyett ő ád jó örömet a Szentlélek Istenben.
Dicsőség tenéked, magasságban, Isten, királyoknak Királya!
Dicséret mondassék néked, Krisztus Jézus, minden uraknak Ura!
Velük egyetemben Szentlélek Úr Isten, mi lelkünknek világa: Teljes
Szentháromság, egy bizony Istenség, lelkemnek boldogsága!
Home