Uram, én csak tebenned bíztam

Uram, én csak tebenned bíztam,

Őrizz meg kegyesen,

Ne essem szégyenben!

Te igazságod fordítsd hozzám,

És tarts meg jóvoltodból,

Ments ki nagy nyavalyámból!

Hajtsd énhozzám, Uram, füledet,

Ó, én idvességem!

Siess, tarts meg engem!

Mutasd meg nagy erősségedet,

Légy én erős kőváram,

Melyben bátran lakhassam!

Te vagy kősziklám, erősségem:

Szent nevedért kérlek,

Vezérelj, hogy éljek!

Szabadíts ki a tőrből engem,

Melyet énnékem vetnek,

Mert megtartómnak hiszlek!

Lelkemet kezedbe ajánlom,

Mert nagy ínségemben

Megtartál, Úr Isten.

Szívemet azoktól megvonszom,

Akik élnek hívságban;

És csak bízom Uramban.

Örvendezek nagy vigasságban,

Vigadok szívembe',

Irgalmadra nézve.

Ha megtekintesz nyavalyámban,

Szívemet megismered,

Sérelmit megtekinted.

Nem ejtesz engemet kezükben

Én ellenségimnek,

Kik engem gyűlölnek,

Sőt minden ellenségim ellen

Útat adsz lábaimnak,

Hogy meg ne akadjanak.

Orcádat világosítsd rajtam,

És szolgáddal tégy jól

Te nagy irgalmadból,

Hogy soha meg ne csúfoltassam,

Mert tehozzád kiáltok,

Oltalmat tőled várok!

Jóvoltod felette igen nagy,

Kit tartasz híveknek,

Akik téged félnek,

És csudaképen irgalmas vagy,

Melyet azok jól látnak,

Akik tebenned bíznak.

Tenálad azokat elrejted,

Megőrzöd kegyesen

A kevélyek ellen.

Orcádnak rejtekébe vészed,

Hogy a kegyetlen nyelvek

Őket meg ne sérthessék.

Dicsőség adassék az Úrnak,

Ki tart oltalmában,

Mint egy szép városban,

Melynek erős bástyái vannak,

Hogy aki abban lakik,

Senkitől nem bántatik.

Félelmes futásomban mondék:

Tőled elvetettél,

Rám nem nézsz szemeddel;

De tenálad kegyelmet lelék,

Meghallád könyörgésem,

Megadád, amit kértem.

Az Urat szeressétek, szentek,

Ki megtart híveket, Büntet kevélyeket!

Ő legyen néktek reménységtek!

Higgyétek szívetekben:

Megvigasztal az Isten.

Home