Fáradtan, bűnbe esve
1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett.
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengtek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
2. Mikor borral, olajjal Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem.”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől a szív örömre kél.
3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!
4. Azóta Véle járok,
A szívem Néki él,
Csodás lényét, megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég,
Zengnem az Ő dicséretét.
Home