Ó, Jézus, árva csendben
Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel:
Ó, szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell.
Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz,
Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz.
Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? Teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már:
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!
Home