Zarándok utamon

1. Zarándok utamon a menny felé

Néha úgy ellankadok,

Megfáradt szemem a távolba néz,

Felém egy szebb hon ragyog.

Ott ragyog mennyben az én koronám,

Int felém az égi kar.

Megváltóm szeretve vár ott reám,

Ó, bár csak mennék hamar!

2. Bár rögös utamon tövis sebez

És a kereszt oly nehéz,

Vérzik a lábam és könnyes szemem,

Mégis a távolba néz.

3. Ha gonosz ellenség támad reám,

Remegve megállok én,

Megváltóm, biztatva, így szól hozzám:

„Légy bátor és mit se félj!”

4. Honvággyal szívemben így folytatom

Utam, feléd szép hazám,

Míg végre én benned megnyughatom

Sok szenvedés, harc után.

Home