Mikor még én kicsiny valék
Mikor még én kicsiny valék oly jól emlékszem ám.
Pajkosságommal oly sokat búsítám jó anyám.
De most, hogy ő a mennybe' van, úgy fáj, hogy elhagyott.
Ó, mond meg, Jézus, hogy tied vagyok!
Imája égbe szállt, meghallgatást talált.
Ó, mond meg néki, hogy tied vagyok!
Majd én is fönt leszek, Véle örvendezek.
Ó, mond meg, Jézus, hogy tiéd vagyok!
És bár én gyakran gondtalan ejték szívén sebet,
Türelmesen és híven ő folyvást csak szeretett,
Gyermek szívem minden baját kész volt megosztani.
Siess megmentésem elmondani!
Majd, mind a tékozló fiú, a házat elhagyám,
Sok éven át bú s könny között várt vissza jó anyám.
Hogy mégse jöttem, hű szíve bútól megrepedt.
Ó, mond meg, hogy megmentél engemet!
És egy napon a hírt kapom, hogy haldoklik szegény,
És hogy ha látni akarom, hát jól siessek én.
Hogy néked adjam át magam, most is csak arra kért,
Ó, mond meg, Jézus, hogy ez megtörtént!
Home