Hogyne dicsérném az Istent

1. Hogyne dicsérném az Istent

zengedező énekkel,

ki dolgában oly bölcs,

oly szent és jól tesz mindenekkel.

Ő minden áldások Atyja,

csupa jóság, szeretet,

Ki engem bölcsen vezet.

E hű szívet hozzám hajtja.

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

2. Mint ahogy a sas kicsinyét

Szárnyával betakarja

Engem is befödőz,

Megvéd az Úr hatalmas karja.

Már anyám méhétől kezdve,

Midőn életet adott,

Áldásit, mint harmatot,

reám bőven hintegette.

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

3. Nem kímélte szent fiát

sem ő nagy szeretetében

Kárhozatból, hogy kimentsen,

oda adta én értem.

Oh, nagy az Isten kegyelme,

Melynek csodás mélyére,

Bármint kutat, nem ér le

Az emberi véges elme.

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

4. Ha a szenvedés szemembe

Fájó könnyeket fakaszt,

Segedelmet küld, a mennyből

S jókor elfordítja azt.

Ború után az ég derül,

A viharos zord telet

Felváltja a kikelet

S a hívő szív újra örül,

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

5. Minden nap megújul rajtam

Jó Atyám szereteted,

Hogyne zengne néked ajkam

Hálát és dicséretet!

Csak Te vagy én boldogságom,

Hő imára két kezem,

Ím, buzgón összeteszem;

Későn, korán hozzád vágyom,

Míg ott fenn szól énekem

Megdicsőült nyelveken.

Home