Jöjj be, ó, miért állasz ott künn

1. Jöjj be, ó, miért állasz ott künn,

Isten áldott embere?

Várva-várlak, nyitva házam,

Nyitva szívem, szállj bele!

Jézusom, te hű barát,

Nézd szívemnek nagy baját;

Fájó, kínos seb van rajta,

De kezed meggyógyíthatja

2. Fájó seb a bűnnek átka,

A rossz lelkiismeret;

Ez mardossa kínzó váddal

Éjjel-nappal lelkemet.

Törvényeddel felfedéd,

Uram, bűnöm rejtekét;

És az óta nincs nyugalmam,

Szenvedésem kimondhatatlan.

3. Enyhülést, ha itt kerestem,

Nem szűntek meg kínjaim,

E csalárd világ örvénybe

Vitt sikamlós útjain;

Nem vigasztalt, csak gyötört,

Mérget nyújtott, nem gyönyört,

Míg segített, inkább bántott,

Nem találtam hű barátot.

4. A vigasztalás forrása

Csak te vagy, én Jézusom,

Békét szomjuzó lelkünket

Te vezérled jó úton.

Ó, világolj szép napom,

Ha a bánat terhe nyom;

Fordítsd felém szent orcádat,

Fény, öröm csak tőled árad.

5. Krisztus urunk eljöttében

Vettük üdvünk zálogát,

Isten a megtért bűnösnek

Szent Fiáért megbocsát.

Velünk lesz hát Krisztusunk,

Tőle el nem pártolunk;

Megtörik a bűn hatalma,

Krisztus vezet diadalra.

Home