Zarándok utamon

1. Zarándok utamon haladva én

Amikor ellankadok,

Megfáradt szemem a távolba néz,

Felém egy szebb hon ragyog.

Ott ragyog hervadatlan koronám,

Int felém az égi kar.

Megváltóm ott szeretve vár reám,

Ó, bár csak mennék hamar!

2. Bár göröngyös, tövises is az út,

És a kereszt oly nehéz,

Lábam is vérzik könnyes két szemem

Mégis a távolba néz.

3. Hogyha az ellenség tör ellenem,

Remegve megállok én,

“Légy bátor, én veled vagyok”,

Hangzik Megváltóm szava felém.

4. Vággyal a szívemben így folytatom

Utam, feléd szép hazám,

Míg végre benned megpihenhetek,

Harc és szenvedés után.

Home