Kolduskénk jövök hozzád
Kolduskénk jövök hozzád, kitárom üres kezem
Csak oda borul reád fájón, szegényesen
Az mind mit e világból magammal hozhatok
Összetörve állok itt, minden ember elhagyott.
Jöjj hát fiam két karom tárva vár, A szív ha fáj nállam vigaszt talál
Nem nyújt, nem ád semmit e rossz világ, De én adok tereád üdv ruhát.
Voltak szép vágyálmaim, melyek mint a délibáb
Szertefoszlottak s maradt kínzó nyugtalanság.
Futottam a gazdagság, pénz és hírnév után
D e mi abból megmaradt e néhány rongy az csupán
Ne féltsd, ne védd e rongy koldus ruhát
Hisz vár hajlék mely nem kézzel csinált A kincs, hírnév mind csak a porba száll, Mit én adok mindörökké megáll.
Fáradtan jövök hozzád, nincs más kihez mehetnék
Hol bűneim terhétől megszabadúlhatnék
Kopogok alázattal el ne vess engemet
Ha nállad nincs kegyelem máshova nem mehetek.
Jöjj hát fiam nem vetlek téged el, Benned a szív igaz barátra lel.
A bűn ha baj, úgy irgalmat talál, Csak sírj könnyet, bűnbocsájtó vitát.
Tenállad van irgalom, bocsánat, felemelés
Összetört szívnek remény, tisztulás, szentelés.
Egyszóval mond azt csupán:
Enyém vagy gyermekem
Többé már nem lesz koldus megváltott új életem.
Ó jöjj csak jöjj, enyém vagy gyermekem, Nem lesz többé jövevény, idegen.
Tiéd, tiéd az élet záloga,
Tiéd, tiéd az élet korona.
Home