Ha reád gondolok, ó, Betlehem

Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Nagy öröm tölti el a kebelem.

Istenünk nagy kegyét itt láthatom,

Jézusom szerelmét csodálhatom

Felvette a nyomort önkéntesen,

Megjelent egy kicsiny szegény helyen

Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,

Pedig a menny üdve nála vagyon.

Ha reád gondolok, oh Betlehem,

Vigaszom csakhamar én meglelem

Hisz lehet helyzetem bármi szegény,

Meg nem vet Jézusom jól tudom én.

Eljön Ő szívesen, meg nem utál,

Benne a szív hű barátra talál.

Ki értem felvevé a nagy nyomort,

Mostan is hű keblén ápolva hord.

Ha reád gondolok, oh Betlehem,

Helyzetem csakhamar megérthetem

Vajjon a kebelem egy palota?

Földi fény, hiúság s nagyzás hona?

Vagy pedig a szívem egy Betlehem,

Megszülettél benne, oh Mesterem

Jó tehát, üdvös és kívánatos,

Legyen a szív szelíd s alázatos!

Home