Ha áldott kezed műveit, e nagy világot nézem
1. Ha áldott kezed műveit, e nagy világot nézem,
És szerelmednek jóvoltát az életemben érzem,
Ó! nem tudom, hogy mit tegyek, mint dicsérjelek tégedet,
Jó Atyám, Uram, Istenem!
2. Ha nézem bármely művedet, mind dicsőséged zengi;
A föld, a víz, a csillagok is szent szavad teljesíti.
Ki alkotá a szép napot, ki adta a sok csillagot,
hogy tündököljön fényük?
3. A szél útját ki szabta meg, ki küld esőt a földre;
Ki élteti a sok növényt, hogy felüdüljünk tőle?
A te hatalmad műveli, és íme, híven hirdeti
a jóságodat, Isten!
4. A nap, az éj, a zord vihar s a tenger dicsér téged;
A kis virág, a csöpp bogár hirdeti dicsőséged;
A fű, a fa, a zöld vetés, a büszke bérc, a vízesés,
Mind áldja teremtőjét!
5. Ki egykor embert alkotál oly csodálatos módon,
Te adtál néki értelmet, hogy néked hálát mondjon.
Ő minden műved legszebbje, hogy hatalmadat hirdesse
a világmindenségben.
6. Ó! jó Atyánk, ím áldva áld, kit lelked üdvre megment;
Hadd értse ezt a nagy világ, és mondjon szívből áment;
hogy tiszteljenek, féljenek, hogy imádják szent lényedet,
és minden élő áldjon.
Home