Ébredj, ember, hangzik folyton az őrnek hangja

1. Ébredj, ember, hangzik folyton az őrnek hangja fent a tornyon,

az éjfél már elérkezett!

Sion népe, ébredj, kelj fel,

ím zeng a szózat, téged kérlel:

Hol, merre vagytok ti szüzek?

Jön vőlegényetek, a mécset töltsétek,

Alleluja, az Úr eljő, itt az idő, és vár az égi menyegző!

2. Sion hallja mindezt ébren, a szíve ujjong örömében, és siet, hogy őt fogadja.

Mert jön Krisztus, kürtök zúgnak, a reá várók átváltoznak,

Mert felkelt az Ő csillaga.

Jöjj égi trónodról, az Úrnak jobbjáról,

Üdv, hozsánna, add, láthassunk,

hogy vigadjunk, és véled együtt lakhassunk!

3. Ember, angyal ékes nyelvén nagy dicső voltod énekelvén,

hadd pengjen hárfa, cimbalom.

Tizenkét gyöngykapu tárja az utunk égi angyalkarba,

Szent trónod elé, Krisztusom, ím szem még nem látott,

És fül még nem hallott ily örömet.

A szív örvend, s nálad ott fent majd örök halleluját zeng!

Home