Fényeddel itt e vak homályon át csak te vez
Fényeddel itt e vak homályon át csak te vezess!
Fényeddel itt e vak homályon át csak te vezess!
Nem látom én a távoli hazát, csak te vezess!
Őrizd meg léptem s nem kell, hogy lássam
A távol hont, csak vezesd a lábam!
Mindig nem így volt, a szívem nem kért, hogy te vezess.
Én vágytam járni s látni az ösvényt, most te vezess!
Éltem sok napján volt gőg s félelem;
Azt, mi volt, fedd be s föl ne ródd nekem.
Áldj meg, erőd add! Jó nyomon tovább majd te vezess!
Ösvényen, gázlón, éjszakán is át, csak te vezess!
S hajnalod jöttén hozzád érkezem,
És angyalarcok fénylenek nekem.
Home