Az Úr keresztje mellé ha állok, mily öröm

Az Úr keresztje mellé ha állok, mily öröm,

Így sziklakőnek árnya véd e hév, sivár földön.

Itt leltem édes menhelyet, hol szívem megpihen,

Kifáradt bár a szenvedés nagy küzdelmeiben.

Mily biztonságos otthon a Krisztus-sziklavár,

Hol szentség és az irgalom kart karba öltve jár.

Mint Jákób, létrát látok itt és ez is égbe visz,

Az Úr keresztje ég felé nyit utat nékem is.

A sír között és köztem az Úr keresztje áll.

És így bénítón nem gyötör a sír mélysége már.

Két karját tárva a kereszt, mint őr az útra néz:

Az örök sírtól védi azt a drága égi kéz.

Az Úr Bárányát nézem, Ő ott szenvedt a fán

És énérettem vérezett a kínhalál után.

S mert két nagy csodát látok meg, a szégyen önt el itt:

Az ég kegyelmét látom meg és szívem bűneit.

A drága kereszt árnyán oly jól megnyugszom én,

A Krisztus arca fénylik rám, más fényt nem kérek én.

És szívemnek, ha nyer, ha veszt, nem ad más éltet itt

A bűnöm szégyenterhe közt: a váltság és a hit.

Home