Mint fáradt vándor a forrásvízhez
Mint fáradt vándor a forrásvízhez, vágyik lelkem az Úr elé.
Ott vár rám mindaz, mit Krisztus megszerzett, vére lett szívemen életté.
Megváltott életem néki szánom: égő áldozat hadd legyen.
A szívem ott égjen fenn az oltáron, mindenem Ő elé hadd tegyem.
Mit bennem elkezdett drága lényed, vidd azt jó végre Krisztusom!
A hálaének, mit véred fakasztott, szüntelen zengjen az ajkamon.
Home