Mint a fecske, repülj messze földre

Mint a fecske, repülj messze földre,

Színarany szárnyú gondolat repülj el!

Rég nem látott hazámba kerülj el,

Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.

Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,

Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe…

Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,

Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!

Bölcsek lantja a fűzfának ágán

De miért lett oly néma a húrja?

Zengjen áradjon dallama újra

Mondja el, hogy milyen volt a múlt.

Keljen életre mindenki száján,

Szálljon bátran a feltámadt ének!

Adjon hangot e sorsűzött népnek,

/: Mely a bús szívbe új lángot gyújt. :/3X

Fényes új lángot gyújt!

Home