A versenypálya (Akik versenypályán futnak)
Akik versenypályán futnak, mind jól szaladnak ám,
De csak egy nyer végül díjat a küzdelem után…
Ezért teljes gőzzel hajtok, én nem hagyom magam!
Tudom, célba érve, harcomnak nagy jutalma van.
Én tehát úgy futok, mint aki nem feledi célját,
Úgy öklözök, mint aki nem levegőbe vág,
Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem,
Hogy a Krisztus hirdetésére alkalmas legyen.
Ki a versenypályán startolt, az mindenről lemond,
Azért harcol, hogy elnyerje a babérkoszorút.
Tudom, rám is vár egy fejdísz, mely nem hervad soha,
Futok, küzdök, míg az enyém lesz az élet-korona.
Mikor versenypályám végén a mennybe érkezem,
Igaz bírám elé állok, s ő így szól majd nekem:
"Nemes harcod megharcoltad, futásod véget ért -
Gyere, vedd át méltó díjadat a kitartásodért!"
Én nem gondolom, hogy már elértem,
vagy célnál volnék, de egyet teszek:
Ami mögöttem van, azt elfelejtve,
ami előttem van, annak nekifeszülve,
futok egyenest a cél felé!
Home