Hol már felhő nem tornyosul

Hol már felhő nem tornyosul

S nem kísért e világ,

Mily szép lakásom lesz ott túl,

Lelkem csak oda vágy!

Egy kedves hon

Lesz otthonom,

Mit az Úr készített!

Míg Isten szeretete tart,

E helyt magadnak valld!

Bú, baj ott nem zavarja, nem,

A lélek örömét;

Fáradtan, vágyva néz sok szem

Égi hajlék, feléd!

A nap itt már leáldozik,

S beáll az éjhomály,

De fent minden fényben úszik,

Ott a nap le nem száll!

Sok bűn, nyomor s betegségtől

Megszabadul testem,

Mert nemsokára e földről

Elvétetik lelkem!

Home