Örvendez, Uram, a király

Örvendez, Uram, a király,

A te nagy hatalmadban

És szabadításodban;

És vigad nagy buzgósággal,

Hogy őt megsegítéd,

Ínségből kimentéd.

Úgy viseled néki gondját,

Hogy amit tőled kérend,

Mindeneket megnyerend.

Mihelyt felnyitja ő száját,

Szól alig egy igét:

Már hallod kérését.

Elébb, hogynem könyörgene,

Meghallgatod, meglátod,

Irgalmaddal megáldod,

És feltéssz az ő fejére

Sárarany koronát

Mint királyi pompát.

Őt felvőd nagy dicsőségre

A te segedelmeddel,

Örök üdvösségeddel.

E nagy királyi felségre

Tőled emelteték

És ékesítteték.

Szereted őt minden jókkal,

És a te szent áldásod

Néki örökké nyújtod.

Örvendetes vígságokkal

Őt gyönyörködteted,

Színedre nézeted.

E király mindenkor bízik

Csak az ő Istenében,

És nem fél veszélyében.

A Magasságosnak nyugszik

Irgalmasságában

És megmarad abban.

Megtalálja kezed őket,

Akik reád támadnak,

Bosszúságodra járnak.

És a te gyűlölőidet

Kezeidből senki

Soha ki nem menti.

Mint a hév tüzes kemence,

Haragod körülveszi

És őket mind ellepi.

Haragos orcádnak színe

Őket megemészti,

Mint a láng, elnyeli.

Mert gonoszra igyekeztek,

Szándékoztak ellened,

Hogy bosszantsanak téged.

Sok csalárdságot terveztek,

De hogy véghez menjen,

Erejükben nincsen.

Azért, Uram, már támadj föl:

Mutasd meg hatalmadat,

Lássuk erős voltodat,

Hogy dicsőséges erődről

Vígan énekeljünk,

És benned örvendjünk.

Home