Rohan könyörtelen az idő

1. Rohan könyörtelen az idő,

vele századok s ezredek.

Hervad a szép ifjúság, erő:

a népek, törzsek, nemzetek.

S a múló rövid földi évek

eltűnnek éjbe nyomtalan,

Repül szelek szárnyán az élet,

mi is vele megyünk gyorsan.

2. És minden élv, gyönyör elmúlik,

a munka, gond, sok küzdelem.

A rang, dicsőség porba hullik

s nem kell belőle semmi sem.

Ó, ember, mondd miért születtél?

Miért kell szenvedni itt neked?

Mit tett e földön szomjas elméd?

Testedre várnak a férgek.

3. E földnek csábja s múló élve

elmúlik s mégy a sir felé,

És elfelejted, te por s féreg,

hogy összeomlasz te földdé.

De van élet a síron túl is!

Örök, lelkünknek élete:

Ítélet elé fogunk állni,

ó, erre gondoltál-e te?

Home